A mély érzelmek illúziójától a felébredésig
Lapozzuk fel életünk forgatókönyvét! 2009. december 1. Mindennapjainkba valami frenetikus erővel tör be a szeretet iránti vágy. Az igazi, a csak rólunk, a csak nekünk szóló. Amiért mindent felborítanánk, odaadnánk, csak maradéktalanul a miénk legyen. Képesek vagyunk minden áldozatot meghozni, hogy elérhessük a vágyott állapotot-legyen az személy, tárgy, munkahely, bármi, ami a megelégedettség illúzióját kelti.
Ez a megszállottság visz bennünket közelebb ahhoz a szenvedéshez, ami jelenleg letisztult formában mutatja meg a valódi értékét. Május közepe és június vége között egyre érezhetőbben kezdett tűnni a rózsaszín álom. Azt az időszakot éljük, amikor érzelmeink és gondolkodásunk egyoldalúsága felszínre kerül, és megmutatja az objektív együttműködés szabályzóinak hiányát.
Hétről hétre szembesülünk azzal, hogy érzelmi és anyagi konfliktusainkért felelősek vagyunk, feleslegesen vállaltunk irreálisan önfeláldozó helyzeteket, áltatva magunkat a pozitív végkifejlettel. Az önáltatásnak vége.
Miért kellett belemennünk?
Sorsunk 30 év óta most teszi lehetővé, hogy felismerjük, és szembenézzünk a félelmeinkkel... Felcsillan a lehetőség, hogy bevállaljuk inkarnációs küldetésünket. Megtaláljuk rettegésünk forrását, és szembenézzünk azzal, amit legmélyebben szerettünk volna elrejteni, és felébresztjük a felelősségünket önmagunkért, képességeinkért, a világért, de a félelmeinkért is.
Most kezdődik az az időszak, ahol lépésről lépésre megértve a múltat, megszabadulhatunk oktalan kötődéseinktől, magunkra vesszük a felelősséget, és nem engedjük ki a kezünkből az irányítást.
A megoldásból- komoly küzdelmek árán- hatalmas erőt meríthetünk.
A Plútó kapuján most mindannyiunknak át kell menni- hogy utána békében élhessünk- önmagunkkal.
